A Nomádia Parkban tartottam mesés hangszersimogató foglalkozást egy osztálykiránduló csoportnak. Ahogy mindig, most is a mese után egy megosztó-kör következett: mindenki elmondhatta, mi érintette meg legjobban, melyik rész volt a szívének a legkedvesebb. ????????✨
Ez a beszélgetés mindig mélyíti a mese élményét — csendben, őszintén, ahogy a hangszerek rezgése tovább él a lélekben. ????????
A foglalkozás végén az osztályfőnök odalépett hozzám, majd azt mondta:
„Nagyon büszke lehetsz magadra.”
Majd elárulta, hogy volt a csapatban egy kislány, aki egy olyan sajátos nehézséggel él, hogy senkivel sem beszél, csak a nagymamájával és néha az osztályfőnökével.
És mégis… amikor a mese végén feltettem a kérdést:
„Mi volt számodra a legszebb rész?”
— a kislány válaszolt. ????????
Ez a pillanat számomra a legnagyobb eredmény az elmúlt évben.
Egy apró csoda, ami megmutatta, hogy a mesék varázslatos világa, a biztonságos tér és a szeretetteljes jelenlét képes megnyitni a legzártabb kapukat is.
Ezekért a pillanatokért érdemes minden hangot megszólaltatni, minden történetet útnak indítani.
.png)
